Boldogságtervem februári második állomásához érkeztem, azaz a rendszer az otthonomban fejezethez. Sokkal könnyebb lesz, mint az időbeosztás. Az egyperces és ötperces szabály, a jól kihasznált idő, valamit a napi listáim nagyon sok változást hoztak az életemben. Több időm lett, kevésbé vagyok feszült és feledékeny.Összességében boldogabb vagyok. Nem beszéltem sok embernek a tervemről, de az elmúlt hónapban hárman- négyen megjegyezték, hogy megváltoztam. Férj egyik este közölte, hogy nagyon örül, hogy sokkal nyugodtabb vagyok, és nincsen káosz a lakásban. Egy óvónéni egyik reggel azt mondta, hogy nagyon kipihentnek látszom, és kiegyensúlyozottnak. Hogy csinálom? Két munkatársam pedig megkérdezte, hogy minden rendben van-e velem, mert valahogy más lettem. Az egyik konkrétan azt mondta, hogy : – Ugye nincs valami komoly baj?:-)
Rendszerezni a dolgaimat az otthonomban nem új keletű dolog számomra. Több, mint egy éve vásároltuk meg a lakásunkat, mindössze 33 négyzetméteres kis otthonunkat, így a jó rendszerezési praktikákat azóta kutatom és gyűjtöm a tapasztalatokat. A lényeg, hogy mindig mindennek meglegyen a helye. Akkor kezdenek a dolgok hánykolódni, ha nincsen helyük. Például ha az esernyőknek nincsen egy megfelelő tárolóhelyük vagy polcuk, akkor mindig máshol találjuk meg őket vagy leesnek. Kell kinevezett hely a táskáknak, a napszemüvegeknek, a kulcsoknak, az üres tojástartóknak, a kézkrémnek, a pénztárcának stb. Nekem mint szétszórt személynek tudom, hogy nagyon sokat segít, ha mindennek megvan a helye, és az nem változik túl gyakran. A legjobb, ha csukott szemmel is tudom, hogy hová kell nyúlnom a sóért, a mixerért vagy a kulcsokért reggel. A kinevezett hely fontos, hogy valóban betöltse funkcióját. Ha pl. kiesik belőle mindig a behelyezett tárgy, vagy nehéz beletenni, kivenni, hajlamos vagyok nem használni. Akkor már inkább mellé teszem, vagy valami másba, és ott is a kupiforrás. Eleinte sok időt vesz el, mire mindennek helye lesz, de megéri. Kicsit kezdem megérteni a mániás családtagjaimat, hogy miért kellett a nagymamámnál a csipketerítőknek mindig ugyanúgy állni, vagy a fazekakat a konyhaszekrénybe ugyanoda tenni. 🙂
A ruhásszekrény rendbe rakásában is van némi gyakorlatom. Kislakásom rendezését nagyon megkönnyítették a vákumos tárolózsákok, és az évszakonkénti ruharaktározás. Az aktuális évszaknak megfelelő ruhák a minden nap használt szekrénybe kerülnek, a többi pedig a tárolóba vákumzsákokba nyomorgatva. Negyedannyi helyet foglalnak el, mint egyébként.
A másik titok a jó szortírozás. Külföldi életem során megtanultam, hogy sok ruhát nem tudok tárolni, és amikor muszáj volt kevesebből élni, akkor jöttem rá, hogy felesleges is több ruhát birtokolni, mint amennyi szükséges, mert úgysem hordom. Anno NO1 barátnővel közösen hoztunk szabályokat szortírozásra:
Így bármennyire is nehéz, de meg kell válni olyan kelméktől, melyeket azért vettem, mert:
- másoknak jól áll,
- öt éve nagy divat volt,
- most ez a divat (de sajna én izlésficamosnak nézek ki benne)
- a legnagyobb kedvenc évek óta (amúgy már szakadt és bolyhos)
- várom, hogy belefogyjak (de minden évben csak kisebb lesz)
- hogy jöjjön az alkalom, amire felveszem ( de még mindig nem jelöltek Oszkárra) stb. Ezeknek a göncöknek MENNIÜK KELL és most már tudom, hogy nem fognak hiányozni, többé eszembee sem fognak jutni!
Évi négyszer végzek ezen pontok alapján válogatást, és már sokkal kevesebb ruhát kell kidobnom, mint korábban. Ezzel arra következtetek, hogy tudatosabban vásárolok, egyre kevésbé fordul elő, hogy megveszek valamit, amit aztán soha nem húzok fel. A ruhákat sosem dobom el, hanem az utcánkban lévő ruhatárolóba teszem. Tudván, hogy a nehezen kirakott darabokkal még valakinek örömet is szerethetünk, akkor könnyebb tőlük megválni. Régebben volt egy szomszédlány, aki nagyon szegény volt, és néha kért tőlem kölcsön ruhát. Alapdarabokat, mint pl. inget, amikor felvételizni ment. Akkor adtam neki először pár ruhát, ami nekem már nem kellett, és annyira örült, hogy azóta is szólok neki, ha nagyobb szortírozásba fogok, Ő pedig mindig nagyon örömmel elfogadja őket. 🙂 Ez igazán jó érzés.
Persze a legjobb az lenne, ha a gardrób rendberakás azt eredményezné, hogy a ruhák majd szépen állnak mindig a szekrényben. Ezt nem tudom megígérni saját magamnak sem, úgy döntöttem felesleges stresszhelyzetbe nem hozom magam. Ezért is szortírozok egy évben négyszer. Amúgy meg azt mondják: egy kupis polc vagy fiók minden lakásban kell. Nálam a ruhás lesz az, ami sosem makulátlan, de a kiválogatásnak hála egyáltalán nincs sok ruhám, így ha nem is állnak szépen, elég könnyen átlátom, és kirántom, ami kell. A cél végül is a BOLDOGSÁGTERV lényege: Az élet változzon apró láthatatlan változásokkal!:-)
Menyaszörp 